"Ami Sam esetében igazán fontos volt számunkra, az a szerződésének második éve." Ezek Rick Spielman szavai közvetlenül azután, hogy Teddy Bridgewater borzasztó sérülését követően az Eagles-től - hírértékét tekintve kétségtelenül szenzációs trade keretében - megszerezték Sam Bradfordot. Az ár, amit a Vikings fizetett Bradfrodért: egy 2017-es első körös pick és egy 2018-as negyedik körös pick.

A Vikings GM azt is mondta üzlet kapcsán: "Öszintén szólva nem volt megoldás. Nem volt jó megoldás."

Spielman hangsúlyozta azt is, hogy a Minnesota nem zálogosította el a jövőt, hiszen 2017-ben így is 8 pick-kel gazdálkodhat a drafton, ami elegendő mozgásteret ad a csapat számára az üzleteléshez.

Azóta tudjuk, hogy - még egy Vikings mércével mérve is - eszelősnek nevezhető szezon után a Minnesota 2016-ban nem jutott be a playoffba és 2017-ben a 14. pick-et bukta el az első körben.

A trade megítélése - tavaly szeptember óta folyamatosan - meglehetősen vegyes. A szurkolók és a szakértők egy része az elejétől fogva finoman szólva szkeptikus, alapvetően két dolog miatt:

• Bradford sérüléseit és eredményeit figyelembe véve vétek volt a 2017-es első körös pick-et feladni, azaz drága volt;
• Bradford - sérüléseit és eredményeit figyelembe véve - nem a megfelelő választás, ha hosszabb távon tervez vele a csapat.

A másik, nekem kisebbnek tűnő tábor, gyakorlatilag elfogadja, amit Spielman mond. Más választás Bridgewater kidőlése után nagyon nem volt: Shaun Hill-lel a Vikings sehova nem jutott volna, nem is beszélve arról, hogy mi van akkor, ha ő is megsérül? A zseniális Taylor Heinicke pedig élete lehetőségét azzal baltázta el, hogy a rossz ajtóval kezdett ki a nyáron (legalább be lett volna rúgva - úgy értem Heinicke, nem az ajtó -, de sokunkhoz hasonlóan neki sem kell innia ahhoz, hogy hülye legyen). Ez a tábor Spielmannel együtt azt hangsúlyozza, hogy trade-nek köszönhetően a Vikings irányítókérdése megoldott abban az esetben is, ha Bridgewater 2017-re nem épülne fel sérüléséből.

Az már kiderült, hogy a 2016-os szezon szempontjából mindegy volt, hogy ki az irányító - Bradford-dal sem jutott be a playoffba a Vikings és valószínű, hogy Shaun Hill-lel sem jutott volna be (rossz belegondolni, hogy mit kapott volna a Bradford-nál sokkal kevésbé mozgékony Hill a 2016-os Vikings o-line mögött).

A 2017-es idény és az azt követő időszak szempontjából azonban megmaradt a kérdés - a trade volt-e a legjobb megoldás.

Két esetet tudok elképzelni, amikor azt mondhatjuk, hogy a trade jó döntés volt:

• ha Teddy sérülése olyan súlyos, hogy nem tud visszajönni a 2017-es szezon után sem, akkor a trade jó megoldás, feltéve, hogy Bradford egészséges marad és legalább úgy játszik, ahogyan azt az idén tette. A sokat kritizált "short of stick" passzok szerintem csak részben voltak Bradford hibái - a Minnesota támadósorának azt gondolom agresszívebben kell játszania a jövőben. Úgy tűnik Zimmer jelenleg Riverboat Ron problémájához hasonló gondokkal szembesül. Offense oldalon az ultrakonzervatív (elsősorban a labdavesztés elkerülésére játszó) felfogás két év alatt már megmutatta, mire elég és egy jó o-line a játéktervezés és játékhívás hiányosságait nem fogja megoldani. Ha Bradford megsérül vagy úgy játszik, ahogyan azt a rosszabb éviben megszokhattuk tőle, azt gondolom nem lesz ember, aki azt mondaná, hogy ugyanez megtörténhetett volna egy első körben választott rookie irányítóval is és mindenki egyértelműen Spielman fejét fogja követelni;

• A másik eset: Teddy felépül és a Teddyt vagy Bradfordot (attól függően, hogy a szakvezetés hogyan dönt) eladják úgy, hogy sikerül egy trade keretében visszaszerezni a Bradfordért feadott pick-ek egy részét (az első köröset konkrétan).

Bárhogyan is lesz - ez a kocka el lett vetve, valószínűleg azért, mert Spielman és Zimmer is úgy gondolta szeptemberben, hogy ez a csapat jobb annál, semhogy az egész szezont már szeptemberben lehúzzák a klotyón (utólag már látjuk persze, hogy lehúzhatták volna).

Nekünk pedig marad a remény, hogy Vikings a 2016-os idény stagnálása után megoldja két legnagyobb, 2015-ről itt maradt problémáját: javít a hatékonyságán a red zone-on belül, és rendbe teszi az offensive line-t, Bradford pedig a megújult (úgy értem legalább átlagos) o-line mögött és régi barátjával, Shurmurral az OC poszton képes lesz úgy játszani, ahogy idén tette. És reméljük azt is, hogy ez többre lesz elég, mint az idén.